Fogyás lakh danával. KELET KIRÁLYNÉJA.


Volt idő, midőn a magyar négy annyi volt, mint mennyi most. Még ellenségei is magyarból teltek ki; a kún, a jász, a bessenyő, mind az ő nyelvét beszélték, egy haza bölcsője ringatta őket, egy név volt őskirályuk neve. Egy örökségen osztoztak egymással. A kún nemzet most egy pár kerületen megfér, a bessenyő alig tesz néhány szétszórt falut és maga a magyar oly egyedül van a világon.

The Project Gutenberg eBook of Délvirágok; Oceánia by Mór Jókai

Eltemették egymást. Azt vélték, ellenséget fogyasztanak, és önmaguk fogytak… Támadjatok fogyás lakh danával ti vérrel és dicsőséggel pazarló idők képzeleteinkben! Lássuk az egymásba omló hadsorokat, mint dúlnak előre hátra harczi paripáikon, halljuk a csatakürtök rivallását, a buzogány döngését az öblös paizsokon, az összevert kardok csattogását s a viadalittas harczolók csatakiáltásait.

A harcz reggeltől estig folyik, a folyam pirosan megy alá a csatatér mellett; azt sem tudni, a lemenő nap festette-e pirosra, vagy a vér? A küzdők már felére fogytak alá; — annyi jó férfi fekszik már fogyás lakh danával a mezőn; ajkainkról önkénytelen tör ki a kiáltás: — Ne bántsd egymást, testvér! Szavunk nem hallik odáig… Nyolcz század fekszik köztünk és közöttük. Magyar győzött, magyar vesztett. A herczegek diadalt ültek, a király futott, egyedül rosz ördöge a Guthkeled Vid veszett a csatában, de elveszett ránézve a korona is örökre.

Futtában lova kidőlt alóla, gyalog, fáradtan és sebesülten vette útját az erdőknek, s még hangzott fülében a polgárharcz zaja, már ő azon gondolkozott, mint lehetne azt újra kezdeni. A nap leáldozóban volt már, az erdők árnyéki mindig lejebb szálltak, s midőn a futó király egyszerre megállott, csak akkor vevé észre, hogy körüle minden oly néma, hogy a hadsorok, miken keresztül törni vélt, csak a ligeti cserjék virágtalan fogyás lakh danával s kisérői, kiket nyomába ügetni képzelt, a csöndes, hallgatag völgyek.

A MAGYAR ELŐIDŐKBŐL

Körültekinte, senki sem jött utána. Még reggel egész hadsereg kisérte, még kardját apródjai kötötték föl oldalára, még sisakját az ősz Ernya tette föl fejére, még sarkantyuit fölcsatolni Vid hajolt le lábaihoz.

És most ezek mind oda vannak, szétverve, halva, vagy elpártolva talán. És ha a sereg elveszett, nem jobb lett volna-e a vezérnek is együtt veszni vele, s ha leesett a fogyás lakh danával, nem kellett volna-e a fejnek is utána esni? A király lélekben, testben összezúzva dőlt le a pázsitra.

  1. Lipo jet fogyás
  2. Legjobb haver fogyás kb
  3. Férfi fogyás sikertörténetek 2021
  4. 3 hónapos zsírvesztési kihívás
  5. Még nem virágzott kellemesb virág, Mint mely virágzott a mi éveinkben.
  6. Mikor még II.

Kinek fogyás lakh danával egy óra előtt rokon vérrel itatta a haza földét, annak szemei most forró könyekkel áztatták azt. Kora tavasz volt az idő, — nem volt még fogyás lakh danával erdőknek dallosa, és a királynak még is úgy tetszék, mintha a szellő csalogányok, vagy angyalok dalait hordozná hozzáig, tündéries töredékben. Valami édesbús női hang éneklé buzgón, áhitatosan a «de profundis»-t. Az üldözöttnek jól esik az oltár zsámolyához menekülni, és őt nem csak ellenségei üldözték, hanem saját lelke is.

A király döbbenve állt meg, félve háborítni a szent hölgy áhitatát, s míg annak csengő éneklése hangzott, úgy érzé, mintha lelke megfürödnék e hangokban, lemosva magáról indulatot, vágyat, szenvedélyt.

A hölgy végezve esti áhitatát, egy közellevő barlangba lépett, melyet kedveért befutott a téli zöld, hogy a zordon időkben is friss lomb árnyazza fekhelyét. A természet télen meleget, nyáron hűs árnyat külde barlangjába, a vadfa gyümölcsöt terme neki, a nem ápolt mező harmatkásával táplálta, a patak oda folyt barlangjához, s a fejős szarvastehén bejárt hozzá reggel, este, fogyás lakh danával tejével adózni.

Hogyan motiváld magad? 10 tanács az életmódváltás, fogyás, egészség terén

A király tisztelettel járult a szent hölgy elé, föl sem merve rá pillantani. A szent szűz csendes szemrehányással viszonzá: — Te nem vagy eltévedt vadász, te Salamon vagy, ki a csatából futva jösz.

DÉLVIRÁGOK

Salamon megdöbbenten nézett a hölgy arczára. Az fátyollal volt betakarva, csak beszélő ajkait lehete látni. A nő jóslatterhesen felelt: — Ura nem lész te e földnek, s nem kőfal az, a mi a világ elől menedéket ad, hanem az erény. Ha elhagyott az Isten, nem hagytam el magamat én. Nem emberek keze, az Istené ejte el téged. Salamon összeborzadt. Gondolj reá, hogy egy jóslat már beteljesült rajtad.

Ki mondá neked egykor e szavakat: «te, ki mindenkit üldözesz most, mindenkitől üldözött leendsz egykor? Liliomfehér fogyás lakh danával egy felhője sem volt még. Redőtlen, szenvedélytelen volt az, mint az angyaloké, kik csak Istennel beszélnek, hajfürtei hosszan omlottak alá, tiszta, fehér öltönyére. Ugy állt ott, mint egy álomkép, mit a szellő jobbra, balra ingat. A király halvány dicsfényt vélt homloka körül fogyás lakh danával. Mondád: «te, ki egy nőt hagysz magad előtt térden állani könyörtelen, egykor e nő előtt fogsz térdelni magad».

Im itt térdelek előtted. Charitas nem emlékszik arra, a mit Irmén mondott. Irmén megátkozott, Charitas imádkozik érted; Irmén gyűlölte szerelmedet, Charitas szeretni fogyjon gyorsan és egyszerűen tippeket. A szűz megfogta a király kezét s föl akarta őt emelni, az magához ragadá hévvel a nyujtott kezet s ajkaihoz szorítá azt; mintha soha sem akart volna tőle megválni.

Kiüldözélek a világból. Az emberektől távol, de az Istenhez közelebb. Oh, Salamon, jó lakni e magányban itt. Érezni a túlvilág gyönyörét előre, elfeledni azon árnyék örömöket, miknek töve a földbe van ültetve, s virága a földre hull; nem érezni indulatot, alacsony szenvedélyt, érzéki vágyat, csak az Isten közellétét.

VITKOVICS MIHÁLY VÁLOGATOTT VERSEI

Én boldogabb vagyok, mint voltam. Egy átok sem fogyókúrás sáv rám oly keményen, mint a te néma arczodnak egy tekintete, s midőn kezeim közt mint hervadt virágszál letörtél, akkor éreztem koronámat fejemen először ingadozni. Im most azért találtalak fel újra, hogy megmondhassam: lásd, országom elveszett.

Ez ország az égben van. Boldogtalanok, kik nem ismerik azt, kik nem sóhajtanak, nem epednek utána. Az élet forrásai vannak előttük rejtve… Ez országnak kapui mindenki előtt nyitva állnak, csak a bűn előtt vannak zárva.

Egy világot látsz azon belől, melynek zöld mezeje a multak édes emléke, derült ege a boldog jövő, hol minden felhő egy angyalarcz, mely reád mosolyg, minden szellő egy köszöntés üdvözültek ajkairól; hol az öröm mindig új és soha el nem fogy, angyalok hordanak karjaikon, szeráfok éneke ringat édes álomba, cherubok fonnak koszorút csillagokból homlokodra s Isten mosolygása napként süt reád, ki ül a napok napjai felett, hivők, boldogok és szentek hálaimáiban gyönyörködve, felhallik hozzá a reggeli madárdal és a tiszta kebel titkos sóhajtása, s ő örül mind a kettőnek.

Ez ország nem veszett el számodra, oh király! Salamon elmélázva hallgatta a szűz szavait, lelkében új hurokat halla megrezzenni, s midőn fáradt fejét a szent szűz által illatos diófalevélből vetett fekhelyére lehajtá, behúnyt szemére leszálltak az álom tündérei s megnyílt fogyás lakh danával a távol ég; látta a csillagokat közelebb jönni, a felhőket mosolyogni, megannyi angyalarczczá válva, hallá a nyájas köszöntéseket láthatatlan ajkakról suhanó szellő képében, látta a napok napjai felett ülni, ki tartja kezében a világokat, érzé e fenséges arcz mosolygásának melegét, érzé, mint ragadják könnyű cherubkezek véghetlen téreken keresztül, és előtte egy fényes alak repült, egyik kezével az ő kezét fogva, másikban pálmaágat.

És megismerte benne a kedves leányt, kit a világból rút szenvedélyével kiüldözött, s ki őt azért egy jobb világba jött vezetni, és saját alakját is látta Salamon, és csodálkozott rajta; hosszú, ősz ezüst szakáll borult mellére, fogyás lakh danával haj vállaira s a fényes királyi öltöny helyett durva szőrkámzsa volt tagjain.

Egyszerre trombitaharsogás rivallt fel az erdőben, az álmából felriadó király egy csoport lovagot láta a barlang felé sietni, kiknek vezérében Bátor Opost ismeré meg, az egyetlen, a legvitézebb lovagot, ki valaha hivatva volt, hogy ellenséges hadak vezéreit öldösse fogyás lakh danával.

A hű lovag összegyűjté a csata után Salamon híveinek megmaradt töredékeit és elindult a királyt fölkeresni. Neki magának jutott a szerencse őt feltalálhatni. A lovag sírt örömében, midőn meglátta királyát s leborult, annak kezét csókjaival s könyeivel elhalmozni. Salamon a mint a kivont kardot látta megvillanni, elfeledé boldog álmát, újra harcz és véres dicsőség töltötték el lelkét, megújult büszkeséggel ült lovára, s arczát az égre vetve, felkiálta: — Elbuktam, de nem törtem össze!

A mint az égre tekinte, épen hajnalodott, apró rózsaszín felhőcskék úsztak az égen csendesen; a király egy pillanatig még most is vélte látni a mosolygó angyalarczokat közöttük, s oly nagy volt a képzelet csalódása, hogy önkénytelen vitte kezét állához, hosszú ezüst szakállát végig simítandó. Azzal csüggedten tekinte szét, szemeivel Charitast keresve, a szent szűz nem volt látható sehol; Salamon bal előérzettel hajtá le fejét lova nyakára s fejébe nyomva kalpagát, szótlan fogyás lakh danával elnyargalt.

Vissza sem tekinte többet. Már látszottak Pozsony vár tornyai a távolból a menekvők előtt, Salamon a mint távolabb hagyta a veszélyt, könnyelmű vad fogyás lakh danával annál erősebben tért vissza. Elfelejté a vesztett csatát, a vett sebet, mint elfeledé az esküt, melylyel azt magára idézte, s a halavány Charitas túlvilági arczának körrajzait elmosták szivében a szép királyné, Judith ragyogó vonásai.

Uj élettervek születtek már agyában. Menekvő csapatja minden nyomon új bajnokokkal szaporodott; a vár, melyhez közelíte, azon időben Magyarország legbiztosabb erőssége, hívei által volt megszállva, a császár, hatalmas ipja nem messze a határtól kész hadaival, és azután a nejéhez siető szerelmes férj gondolhat-e egyebet, mint hogy az fogyás lakh danával világ rózsákkal van előtte behintve, bárha háta fogyás lakh danával leütött fejekkel van is beszórva.

Ha jön, kergesd vissza. És Opos még nem érte el a kaput, midőn egy agg nő jött ki reá szemközt, nehéz fogyás lakh danával, galambfehér őszhajára fekete diadem volt körítve. Opos megdöbbenve rántá vissza lovát. A király anyja volt a nő. Salamon megilletődve szállott le lováról, hogy anyja karját megfogja, s mintha neheztelne érte, hogy a baljóslatot ő hozta elő, elfojtott gyermekies zugolódással mondá: — Miért nem hordatod magadat zselyeszékedben, ha a városban jársz?

Ha rajtad állna, összetörnél minden fegyvert, hogy ne legyen mivel hadakozni. Hiszen egyetlen nemzeti ereklyénket, Attila kardját, az égből esett aczélt, melyet a hadisten hajított alá, mely a félvilágot tanítá remegni, s melyet négy századon át imádtak őseink bálvány istenükként, te csupa kard iránti ellenszenvből valami bitang rokonodnak elajándékozád, a ki azóta rég nyársat csináltatott belőle.

Az enyémet nem fogod elajándékozni. Nem szeret senki saját néped között, országod határán állasz; idegent, ellenséget akarsz vinni saját hazád ellen?

A vértenger nem ér még ajkadig, a mit kiontál? Békesség idején megrohad a világ, az emberek elszaporodnak, mint a fügefalevél, s elevenen eszik meg egymást: így legalább megölik elébb. Emlékezzél azokra, a kik előtted jártak. Péter véren keresztül jutott a trónra, vérében bukott le róla.